2010. január 28., csütörtök

A másik csoport...és Hemingway

Bennem egészen keddig nem tudatosult, hogy ha a komvux "angol B" csoportjába is benevezek, akkor ezzel egyúttal a duplájára növelem az új ismerőseim számát: 25-ről kb. 50-re. Pedig a dolog teljesen evidens, nemigaz? :-)

Azt viszont készpénznek vettem, hogy a komvuxos csoportban - csakúgy, mint a főiskolaiban is - én vagyok az egyetlen magyar. Nyilvánvalóan a többi malmöi ill. skåne-i magyar valahol máshol múlatja az időt ;)

Az nagyon tetszett a mai napi angolon, hogy a tanárnőnk tett róla, hogy ne ugyanazokkal dolgozzunk együtt, mint a múltkor, vagyis ezúttal teljesen friss csoportosításban lettünk egymáshoz rendelve. A kiscsoportos feladatunk elején kis híján leesett az állam. Ugyanis a bemutatkozás alatt - egy svéd fiúval, egy lengyel-, majd egy palesztin lánnyal való megismerkedés után (Simon, Katarina és Zakie) - a kellemesen egzotikus arcú Paulától a következőket hallottam:

- Az apukám chilei, az anyukám pedig magyar.
Azonnal lecsaptam a magas labdát (továbbra is angolul):
- Jól értettem? Te félig magyar vagy?
- Igen.
- És beszélsz magyarul is?
- Persze.

Wow, milyen kicsi a világ! És mik vannak :-)

A lengyel lány gyorsan felfogta a helyzetet és megtette, ami tőle telt:
- Lesztek olyan kedvesek és nem magyarul beszéltek egymással, o.k.? Különben nem fogjuk egymást érteni...

Úgyhogy eddig még egyetlen magyar szót sem váltottam Paulával - de ami késik, nem múlik :-)

Egyébként a csoportfeladat a házi feladatul kapott Hemingway-novella (Cat in the rain - Macska az esőben) feldolgozása volt, a kapott kérdések alapján. Teljesen belemelegedtünk, hogy kifejtsük a - különböző - véleményünket a történetről. Némi heves vita is kialakult, szinte sistergett a levegő, amikor különböző kultúrák csaptak össze ;)

A kérdések:

Biztosan nem véletlen, hogy a múltkor, a svédórán is egy Ernest Hemingway-novellát olvastunk (A fehér elefánt formájú hegyek, eredetiben: Hills like white elephants).

Hemingway-ben az a nagyszerű, hogy nem rakja készen elénk az összes szükséges információt, ehelyett meg kell dolgoznunk, hogy rájöjjünk, mi a történet igazi mondanivalója. Szóval a sorok között is olvasnunk kell. Ezt a módszert egyébként jéghegy-technikának nevezik, arra utalva, hogy a jéghegy felületének a 7/8-ad része a víz alatt van...

További Hemingway-idézetek itt...az egyiket annyira megszerettem, hogy betettem a profilomba, a blog jobb oldali oszlopába.

Bevallom, megint remekül éreztem magamat az órán. Ami még nagyon megmaradt: a szünetben szóba elegyedtem egy másik lánnyal, aki valami gyönyörű angol kiejtéssel beszél. Meg voltam győződve róla, hogy angol anyanyelvű, így először nem is értettem, mit keres az angolórán. Mint megtudtam, Jess 100%-ig svéd, csak viszonylag gyakran járt látogatóban Londonban, amikor a - szintén svéd! - barátja ott dolgozott. Ő maga még csak nem is élt Londonban! Elképesztő...még mindig nem tértem napirendre a dolog fölött. Mint ahogy az is rendkívül imponál, hogy Jess teljesen a tudatában van, mennyire rendkívül könnyedén elsajátít különböző akcentusokat. Pl. ha egy kicsit hosszasabban beszélget egy észak-svédországi emberrel, akkor - nem tudatosan, de - olyan akcentussal kezd el beszélni, mint a beszélgetőpartnere. Sokan - élükön velem! - mit nem adnának egy ilyen nem mindennapi tehetségért...

Ui.: Apropó, jég: a pillanatnyi helyzet: Malmö: -2 fok, Budapest: -6 fok :-)

A nap svéd szava: isberg (ejtsd: íszberj -, aminek a jelentése: jéghegy)

2010. január 27., szerda

Szép kis nap

Ez egy aranyos film címe volt, Michelle Pfeiffer-rel és George Clooney-val a főszerepben. Az alábbiak pedig tegnap estek meg, velem a főszerepben :-) Vigyázat, hosszú lesz!

Minden olyan szépen indult: reggel időben kivetett magából az ágy, rendkívüli lelkesedéssel kezdtem neki a napi teendőimnek, tudván, hogy csupán két jelenésem van aznap:
  • Délelőtt 10:20, a Komvux Pauli épületében - az első alkalom az "angol B"-ből a komvux-ön (=felnőttoktatás, egy közeli gimnázium épületében), ami valójában már a harmadik óra, csak én a múlt héten nem tudtam elmenni a fősuli miatt. Háttér: a főiskolán csak "angol A"-t oktatnak, viszont az ottani angoltanárunk, Adam szerint néhányunknak ennél már magasabb a tudásszintje, ezért nem igazán veszi jónéven, hogy bejárunk az A-s órákra és túl okosakat kérdezünk :-) És ez nem vicc, már kitiltást is kilátásba helyezett, mert a gyengébb tanulókra szeretne koncentrálni, nem ránk. Szerencsére engem a komvux-ön felvettek az "Angol B" csoportba, így célszerűnek tartottam, hogy váltsak a főiskolás angolról erre.

  • Délután 13:00, a Malmö Högskola-n (=főiskola) - a fentiek miatt Adam néhányunknak azt javasolta, hogy írjuk meg az évvégére tervezett 3 órás "angol A" nemzeti tesztet már ma. Ha sikerül, a továbbiakban nem kell bejárnunk az A-s órákra. Szóval ez a teszt volt tegnap délutánra betervezve.

Első felvonás: Emő aktívan tevékenykedik a lakásban, az idő meg csak repül. Egyszercsak azt vettem észre, hogy hoppá, már el kellett volna indulnom. Rohanás a buszmegállóba, fel a 7-es buszra, a negyedik megállónál leszállás...nagy szerencsémre éppen jött a csatlakozás, szóval átrohanás, felszállás a 6-os buszra, majd két megálló múlva leszállás, élénk tempóban beügetés a suli épületébe.

Áldottam az eszemet, hogy előző nap megérdeklődtem telefonon, hogy az iskola melyik épületének melyik termébe kell mennem komvux-ügyileg. Főépület, ahol a recepció is van, C405-ös terem, kaptam a választ (a helyszínre érve ez utóbbit már csak emlékezetből szedtem elő, mert a papírjaimat persze otthon felejtettem). Beviharzás az épületbe, elrohanás a recepció előtt, be a liftbe, 4-es gomb megnyomása. Semmi hatás. Naaa, mi van már??? Ekkor észrevettem a gombok melletti mágneskártyaolvasó kütyüt. Huh, hát kártyám az nincs, sőt nem is tudtam, hogy kellene. Namindegy, felrohanás a számtalan lépcsőfokon. Nyitnék be az emeletre, az folyosó ajtaja zárva. Az ajtó mellett a falon - kártyaolvasó. A mindenségit, már megint a rövidebbet húztam!

Levágtáztam a recepcióhoz, magyarázkodás: izé, jónapot, hát engem fölvettek a Komvux-re, de nem tudok bejutni, segítsen már nekem, legyen olyan kedves. "De hiszen ez a gimnázium épülete, nem a komvux-é." - kaptam a nem is kicsit sokkoló választ. Uhhhh. Szerencsére egy tanár éppen kifelé tartott, felajánlotta, hogy megmutatja a helyes épületet. Első pont kipipálva: végre a megfelelő házban vagyok. A lifthez itt már nem kell kártya, de ettől függetlenül csak nem akart jönni. Újabb vágtázás a lépcsőkön fölfelé, mintha zsírégető tornára is beneveztem volna :-)

Fent a következő termek fogadtak: C412 valamint C414. Sehol egy C405-ös. Lesz, ami lesz, benyitottam a 412-esbe, ahol kb. 20 arc meredt rám, élükön egy tanárnővel. - Az "angol B" csoportot keresem - makogtam svédül. - Ez egy svédóra - kaptam a választ a tanárnőtől. Könyörgöm, akkor hol van a C405-ös terem? Ja, hát ahhoz először át kell mennem egy bezárt termen...na várjak csak, majd ő kinyitja nekem a kártyájával. Hálálkodás, átrobogás a hosszú termen, aminek eredményeképpen a labirintus újabb folyosójára jutottam.

O.k., itt a C405-ös, de teljesen úgy néz ki, mint egy tanári szoba. Bekopogás, egy tanárnő kikukkant. Nem, itt nincs semmiféle angolóra. Elbizonytalanodom: lehet, hogy mégsem C405? A tanárnő a C407-et javasolja. Benyitok, már rutinosan darálom a mondókámat, hogy mi járatban vagyok. Nos, találtam egy társadalomtudomány órát is. Nem mintha kerestem volna...

C406. Szintén nem talált. Már egy súlyosabb Woody Allen filmben érzem magamat. C402. "Igen, ez az angol B"- mondja a tanárnő. Ilyen nincs és mégis van!!! És még a listán is szerepelek, mint résztvevő. Mázsás kövek gördülnek le a szívemről. Keresek egy szabad helyet és lehuppanok a székre. Kemény menet volt, na.

Második felvonás: Az angolóra után átsétálok a közeli falafeleshez, a kedvenc jordán falafelárusomhoz. Kölcsönösen kiörüljük magunkat, hogy megint látjuk egymást. A szokásosat kérem: ropogós falafeltekercset vegyes szósszal és sült padlizsánnal, nyam-nyam :-)

Ránézek az órára, még van időm, hiszen a 13:00 órai órakezdet a főiskolán 13:15-öt jelent. A dolog a régi egyetemi városok múltjából ered, a karóramentes időkből. Amikor a templomtoronyban elütötték az egészet, a diákok tudták, hogy van egy negyedórájuk, hogy beérjenek az előadásra, azaz spuri. Érdekes, nem?...

Na de álljunk csak meg egy szóra! Hirtelen bevillan, hogy a negyedórával korábbi kezdet kizárólag a sima előadásokra vonatkozik. A vizsgák pontban egészkor kezdődnek! Telefon Raquel-nak, aki szintén ír tesztet. "Igen, egészkor kezdődik a teszt" - erősíti meg (angolul). Ebben a pillanatban a sóváran várt falafel akadállyá változik, hiszen már majdnem 12:45 van, én meg a város közepén ülök a falafelesnél...

Leteszem a telefont, közben látom, hogy elkészült az ebédem. Odamegyek Issan-hoz a pulthoz és előkapom a pénztárcámat. "Köszi, nem kérek italt...ugye 35 korona lesz?" hadarom. Issan kissé döbbenten néz rám, szó nélkül áll a pult mögött. Na most meg mi van? Netán vérfarkassá váltam? ;) Lassan leesik a tantusz: továbbra is angolul beszéltem, holott vele csakis svédül szoktam. Talán nem is tud angolul. Gyorsan elnézést kérek - már svédül - és elvonulok a falafellel. Mivel igencsak veszélyes lenne futás közben enni, gyorsan bekapom és már rohanok is. Megint...

A Triangeln-nél felpattanok a buszra, 2 megálló múlva - a Gustav Adolfs térnél - leszállok. Loholok a tenger irányába, amerre a főiskola van. Világrekordot döntök 700 méteren. A főiskola épületében berontok a liftbe és már záródik az ajtó, amikor a bosnyák csoporttársam is beugrik (ja igen, mint kiderült, van bosnyák és orosz csoporttársunk is):

"Te is az angol tesztre jöttél, ugye?" - kérdezi Adi vidáman.
"Igen, de az már 10 perce megy." - mondom elfúló hangon.
"Nahát, azt hittem, 13:15-kor kezdődik" - mondja megütközve.
"Nos, az a baj, hogy én is ezt hittem." - válaszolom.
"Reméljük, beenged bennünket Adam" - latolgatja Adi.

Ugyanis Adam az első órán kijelentette, hogy aki nincs időben a teremben, azt már nem is engedi be! Mázlinkra két idegen tanár a felügyelő, akik megkönyörülnek rajtunk és kinyitják az ajtót. Az elmúlt órákban átélt izgalmakhoz képest az angol teszt számomra már laza relaxálásként hat :-)

A nap svéd szava: akademisk kvart (akadémiai negyedóra, amennyivel később kezdődik az előadás)

2010. január 25., hétfő

Még több információ...

Egy kicsit megdolgoztattam a Google-t és kiegészítettem a jobb oldali menüben található hasznos linkeket, többek között ilyesmikkel:
  • Általános országinformációk

  • Tények Svédországról

  • Térképek

  • Napkelte és napnyugta, avagy sötét ország-e Svédország?...

  • Éjszakai napsütés és északi fény

  • Időjárási jellemzők, ill. a mai időjárás országszerte

  • Vásárlási információk

Enjoy :-)

2010. január 24., vasárnap

5 nap után

A főiskola első hete szó szerint szédületes volt. Minden nap felpörögtem, a szó abszolút pozitív értelmében. A hét vége felé mondjuk már láthatóan kevesebben voltunk, páran kidőltek a csoportból: volt aki "csak" elaludt reggel a fáradtság miatt, de az egyik lányról tudom, hogy pénteken egész nap otthon maradt, mert nem érezte jól magát. Na de ő pl. előző nap a suli után még dolgozni is ment egy étterembe, szóval érthető a dolog. Ja, és volt egy aranyos jelenet az egyik csütörtöki órán, ahol egy srác - ő ugyan pont nem a mi csoportunkban van, de együtt voltunk egy másik csoporttal - édesded mosollyal az arcán aludt a padra dőlve, egész órán keresztül ;)

Ebből a szempontból (is) mázlista vagyok, hiszen van aki munka és család mellett csinálja a programot, pl. több kisgyerekes anyuka is van az osztályban. Sőt: van aki még szoptat! Bár nálunk nem jelennek meg a gyerekek az órákon - legalábbis eddig -, de egy ismerősöm, aki egy másik szakra jár, elmondta, hogy náluk bizony van olyan, aki beviszi a babát. Sőt az sem ritka, hogy valaki emellett még ingázik is, pl. Landskrona-ból, ami kb. 40 km-t jelent és persze vonatra várakozást és az állomásra rohanást. A landskronai - egyébként iraki - lány elmondása szerint reggel 6-kor el kell indulnia, hogy a 8 órás előadásra beérjen...ehhez képest én félóra alatt simán bent vagyok.

Na és a folyamatosan ránk ömlő információözönt is fel kell valahogyan dolgozni. Bár úgy gondolom, a jövő hét talán már kicsit nyugisabb lesz ebből a szempontból. Majd meglátjuk :-)

Mindenesetre már egy vagon tankönyvet megrendeltem a neten, mert ott olcsóbb és összehasonlíthatóak az árak, pl. prispallen.se. Lassan be is futnak a könyvek. Addig szerencsére mindegyik órán kapunk fénymásolt anyagot a tanároktól, ez teljesen jól működik.

És mivel már "benne vagyok a rendszerben", végre megkaptam a bankkártyaméretű fényképes multikort-omat is, ami egy több funkciós diákkártya. Ezzel lehet bejutni a számítógépes termekbe és a főiskola épületébe (hétvégén is), fénymásolni lehet vele (előtte pénzt kell rá tölteni) és a főiskolai könyvtár olvasójegyeként is működik.

Szóval megvagyok, csak kevésbé intenzíven a blogra koncentrálva. Akinek pedig ilyen vagy olyan maillel lógok: senki nincs elfelejtve, viszont időt kérek, o.k.? És még egy megjegyzés, főleg azoknak, akik állandóan azzal nyaggatnak, hogy ugyan hogyan bírom a "svédországi hideget": a jobboldali menüben lévő időjárás-ikonok szerint jelenleg Malmöben -3 fok van, míg Budapesten -13 fok...és ez nem kivétel, kb. ilyen arány volt a jellemző egész télen (de tavaly is). Nehéz elhinni, tudom - de az igazság néha meglepő tud lenni :-)

A nap svéd szava: anmälning (jelentkezés)

2010. január 23., szombat

Remény Haitinek

Közép-európai idő szerint szombat hajnal 2-kor kezdődött a 2 órás Hope for Haiti Now című jótékonysági koncert és tv-műsor. Hiába a késői (vagy inkább korai) időpont, nem vagyok képes kikapcsolni a tévét. Túlélők személyes történetei, pozitív gondolatok és élő zene - pl. Madonna, Stevie Wonder, Sheryl Crow, Bruce Springsteen, - váltakoznak, de pár perc erejéig abba is belehallgathatunk, hogyan mondanak köszönetet az alkalmi telefonszolgálatos szerepet vállaló - de sokan maguk is adományozó - hollywoodi sztárok (pl. Julia Roberts vagy Steven Spielberg) az anyagi segítséget küldő tévénézőknek. A műsorvezetők többek között George Clooney, Julia Roberts, Bill Clinton, Brad Pitt, Tom Hanks...

Mindenképpen ajánlom megnézésre!! Svédországban az SVT1 este 9:00-11:00 között ismétli a gálaműsort. A magyarországi tévéprogramban egyelőre nem találom...aki tudja, mikor és hol adják, írja be a kommentbe, o.k.? Köszi előre is!

Egyébként itt Svédországban több szervezetnek is lehet egyszerűen, sms-ben adakozni a Haitin történt katasztrófa túlélőinek a megsegítésére, a telefontársaságok nem számítanak fel díjat, azaz a teljes összeg adomány. Svédország a harmadik a Haitinek legtöbbet adományozó nemzetek listáján (ami az ország méretéhez képest előkelő helyezés). De ennél sokkal több, részletesebb információ található Delisa blogján a Svédek Haitiért c. bejegyzésben.

A nap svéd szava: bidrag (anyagi vagy természetbeni segítség)

2010. január 21., csütörtök

Hasznos tudnivalók

Mától a jobb oldali menüben egy általam összeszedegetett információcsokor található (saját és más blogokból, cikkekből, hivatalos tájékoztatókból). Ennek a legfőbb oka, hogy továbbra is napi szinten kapok e-mailt olyanoktól, akik Svédországban dolgoznának, de a reális esélyek felmérése helyett - pl. a Google nagyon sok mindenre tudja a választ!! - tőlem várnak valamiféle személyre szabott segítséget, sőt gyakran konkrét munkalehetőséget. Természetesen tisztelet a kivételnek, akik először utánaolvasnak a dolgoknak és csak utána kérdeznek :-)

Ismét hangsúlyozom, hogy egy egyszerű mezei halandó vagyok és egyáltalán nem foglalkozom munkaközvetítéssel ill. az ezzel kapcsolatos ügyintézéssel. (Mint ahogy a magyar és a svéd lakosság 99%-a sem.) Időhiány miatt a jövőben is ezekre a linkekre fogok hivatkozni, ami valójában rengeteg nagyon hasznos, alapvető információt jelent.

Egyébként a tapasztalatok szerint az egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók, nővérek...) számíthatnak különleges elbánásra, extra segítségre, fizetett nyelvtanfolyamra a svéd munkaadók oldaláról. Ehhez is tettem be néhány linket a jobb oldali menübe.

2010. január 20., szerda

Csuka fogta móka

Igencsak felpörögtek körülöttem az események a legutóbbi bejegyzés óta. A történések hátteréről annyit, hogy még ősszel jelentkeztem a malmöi főiskolára (Malmö Högskola), a tavaszi félévre, majd az egyik helyi felnőttoktatásra is (Komvux Pauli). Persze mindkettőre a svédem csiszolgatása érdekében. A főiskoláról elutasító szép üzenetet kaptam, na nem postán, hanem az interneten, ahol be tudok jelentkezni és megnézni a jelentkezés státuszát. A Komvuxon ellenben angol nyelvű tesztet kellett írnom - svédből van SFI-bizonyítványom, ami alapján tudták, hol tartok - és várólistára kerültem (mivel a határidő lejárta után jelentkeztem).

Majd meglepő fordulatként - amikor már a fentiek a szerint esélytelennek voltam bélyegezve - mégiscsak behívtak angol és svéd tesztet írni a főiskolára. Ez volt múlt pénteken. A vizsga nem volt semmi, 2+3 órában nyomtuk, volt kiválasztós teszt (a-b-c-d, melyik a helyes?) és fogalmazás is. Sőt, a svédnél 3 fogalmazást kellett írni. A fő téma - milyen meglepő! - az egyenjogúság volt, erről szólt a kiválasztós teszt szövege és két fogalmazás is: mi történik, ha a családban a nőnek magasabb a végzettsége és a fizetése, illetve mi az egyenjogúság és miért fontos?

Hogy még izgalmasabb legyen a dolog, közben levelet kaptam a Komvuxtól, hogy a várólistáról ténylegesen felvettek mindhárom tantárgyra (angol B, svéd A és társadalomtudomány). De még mielőtt esély lett volna rá, hogy megtudjam a főiskolai teszt eredményét, hétfőn - január 18. - már el is kezdődött az oktatás (a Komvux és a főiskola is). Hurrá - gondoltam még vasárnap este is -, akkor most hová is menjek?...

Úgy döntöttem, hogy mivel a főiskola az álmaim netovábbja, ott kezdek. Tehát bementem a hétfő délelőtti tájékoztató órára, ahol az alap okosságokat mondták el (órarend, tankönyvszükséglet, tanárok és tantárgyak bemutatása, stb .). Itt rögtön megtudtam, hogy mindkét tesztem sikerült, ami a felvétel egyik feltétele. Kaptam egy regisztrációs lapot, amit kitöltöttem. Kb. ez volt az a pillanat, amikor realizáltam, hogy most már azért elég közel jutottam a főiskolai élethez. Amit ugyan Magyarországon már átéltem egyszer, de ez teljesen más közeg és téma.

Leginkább mert a szakra bejutott 25 embernek 15-féle anyanyelve van. Kelet-Közép Európából egy albán srác, egy ukrán és két román lány van rajtam kívül. Aztán vannak iraki, iráni és palesztin fiúk és lányok (az utóbbiak szigorúan fejkendőben). A spanyol anyanyelvűek képviseltetik magukat a legnagyobb számban: spanyolországi, argentin, chilei, kolumbiai és mexikói játékosokkal. Aztán van egy brazil lány - ő ugye portugálul beszél -, egy thai és egy fülöp-szigeteki - nekik thai ill. tagalog az anyanyelvük. Egy kínai lány, aki a mandarin és shanghaji nyelveket beszéli plusz egy lány az USA-ból.

Szóval színes egy társaság jött össze a Csukában (ugyanis Gäddan a főiskolai épület neve). És rögtön sorsközösséget éreztem mindegyikükkel, hiszen ők sem úgy születtek, hogy az anyatejjel együtt szívták magukba a svédet. Hozzám hasonlóan - ezt egészen biztosan tudom - mindegyikük hosszú utat tett meg, amíg eddig eljutott. No és persze bent maradtam a hétfő délutáni órákon is...de volt még egy érzékeny pont, ugyanis a bürokrácián át kellett jutnom (azon a bizonyos "el vagy utasítva" bejegyzésen). Pont a mai napon derült ki, hogy a kérdés megoldódott, azaz hivatalosan is jóváhagyták a felvételemet. Úgyhogy eddig azért hallgattam, mert nem akartam elkiabálni, de most már örömmel jelentem, hogy immár két napja diák vagyok...és nagyon jó érzés!
Napról napra, óráról órára úgy érzem, hogy jó kezek közé kerültünk: a tanárok lelkesek, rendkívül jól magyaráznak és van humorérzékük is. Mindegyik tantárgy máshogy érdekes. Szivacsként szívjuk magunkba az infót, méghozzá teljes munkaidőben: kb. 20 óránk van hetente és legalább ugyanennyi - ha nem több! - önálló munkát is kell csinálni (főleg házi feladatok, egy vagonnal, tényleg). Svéd beszéd, svéd kiejtés, svéd nyelvtan, svéd szavak, svéd társadalomtudomány...na és persze az angol.

A téma egyelőre kimeríthetetlen, mert minden nap rengeteg élmény ér. Igyekszem az érdekességeket jegyzetelni. Úgyhogy folyt. köv. :-)

A nap svéd szava: inträdesprov (felvételi vizsga)
Ui.: A fenti fotó a design-székekkel a főiskolai könyvtárban (Orkanen) készült...

2010. január 16., szombat

Pozitív vitaminok

Lívia - egyébként kanadai témájú - blogjában a legutóbbi bejegyzés nagyon tetszett (körbe is küldtem az ismerőseimnek), úgyhogy mindenkit arra biztatok, hogy olvassa el. Azt a kérdést feszegeti - illetve meg is válaszolja -, hogy rosszabb-e a világ ma, mint anno, a "régi szép időkben"?

Erre a témára nagyon szépen rímel egy másik írás decemberből, amit tegnap találtam, "Kellenek nekünk jó emberek?" címmel. Nagyon is idevág, ugyanis egy szintén Svédországban élő blogtárs osztja meg velünk egy kezdeményezés hátterét: mindennapi emberek nem mindennapi, sokszor önfeláldozó tetteinek bemutatása, közhírré tétele a tévében főműsoridőben, ill. az egyik legolvasottabb napilapban. Hogy ne csak a rossz hír legyen hír. Mert sajnos ehhez vagyunk szokva...

Kicsit más, de szintén pozitív élmények: vegyes tapasztalatokkal a hátunk mögött, tulajdonképpen egy másik kultúrából ideérkezve nekünk az is jól szokott esni, hogy megbíznak bennünk az emberek, a cégek. Pl. már második hete jár nekünk egy hetilap...egyelőre ingyen. Számla majd érkezik valamikor, hiszen tudják, hogy ki fogjuk fizetni. A biztosító telefonon bemondásra elhiszi, hogy biztonsági ajtónk, tűzoltókészülékünk, stb. van, amire azonnal meg is adják a kedvezményt a biztosítás díjából (ez több kedvezményt összeadva akár 50%-ot is elérhet).

Egyáltalán: a hivatalos/banki/biztosítási ügyek 90%-át telefonon vagy interneten el lehet intézni, nem kell a munkahelyről elmenni miatta. És az ügyintézők kedvesek, segítőkészek, mosolyognak. Sőt, érdeklődnek: hogy vagyunk? Nyilván ezt is tanítják nekik tanfolyamon, mégis jóleső gesztus. És nem kerül semmibe!

Ráadásul ötletesen, szellemesen ki vannak találva a dolgok. De majd erről is írok pár példát :-)

A nap svéd szava: försäkring (biztosítás)

2010. január 12., kedd

Egyszer volt...27+12 farkas

Ezek a hírek nagyon érzékenyen érintettek, úgyhogy gondoltam, megosztom mindkét történetet. Nem ígérem, hogy objektív leszek, mert megvan a magam véleménye...

Háttérinformáció 1:

Svédországban a farkasok a 70-es évekre gyakorlatilag kipusztultak. Azonban napjainkra az állomány - főleg Norvégiából áttelepedett példányokból - kb. 230 főre nőtt, ami azért még mindig nem egy hatalmas szám (összehasonlításképpen: az ország jávorszarvas-állománya kb. 300-400.000 főből áll).

Első történet:

A svéd parlament (Riksdagen) tavaly októberi döntése alapján - nyilvánvalóan a vadászlobbi befolyására - 27 farkas kilövésére adott engedélyt a 2010. január 2 - február 15 közötti időszakra. Célként ugyan a farkasállomány belterjességének, a beteg egyedek számának csökkentését tűzték ki (későbbi vérfrissítés tervbe vételével), de ennek ellentmond a vadászat sebessége, szervezetlensége és a megyék közötti koordináció teljes hiánya. Ráadásul 7 farkast először csak megsebesítettek, ami túl magas szám.

Nem nevezhető éppen fairnek az a tény sem, hogy mintegy 12.000(!) vadász kapott zöld utat a farkasok - ismétlem: 27 db - megölésére. Ez 444 vadászt jelent kilövendő farkasonként!

A vadászat első napján 21 farkast lőttek le. Dalarna megyében pl. 10-et (a megyére engedélyezett 9 helyett). A 27-es kvótát már a második napon elérték a vadászok, így a másfél hónaposra "tervezett" akció szűk két nap alatt lezajlott.

A svédek többsége - velem együtt - igen rossz véleménnyel van a kétes kimenetelű vadászatról és annak engedélyezéséről is...aminek legnagyobb felmutatható eredménye éppen hogy a farkasok iránti szimpátia általános növekedése. És ugye ők csak akkor ölnek, ha enniük kell. Ellentétben az emberekkel.

Az azóta elvégzett boncolások is azt mutatják, hogy a vadászat mellett érvként használt belterjesség nem állja meg a helyét: az elejtett farkasok 90%-a teljesen egészséges volt (a maradék 10%-nál is csak kisebb, szinte elenyésző mértékű egészségügyi problémát találtak). Az országos farkaskutatási program vezetője nagyon kritikus hangú cikket írt a környezetvédelmi minisztert támadva.

A Természetvédő Egyesület (Naturskyddsföreningen) pedig úgy határozott, panaszt tesz az EU illetékes szervénél. Úgy vélik, Svédországban a farkas továbbra is a legveszélyeztetettebb fajok között van és a 210 fős állomány közel sem akkora, hogy vadászati engedélyeket szabadna kiadni. Nyilván bármilyen ítélet is születik, az mit sem segít a már kilőtt állatokon...


Háttérinformáció 2:

Korábban már írtam az északi állatok parkjáról (Skånes Djurpark), amely tőlünk nem is olyan messze, Skåne megyén belül található. A parkon belül 10.900 nm-es területen a 12 fős - itt is szigorúan kialakult hierarchiában élő - farkasfalka lakóhelye igen impozáns: egy hídon át a magaslati megfigyelőtoronyba juthatunk, ahonnan az állatokat - kis szerencsével - megpillanthatjuk a természetesnek ható erdei környezetben. De ezt a pár sort ma már sajnos múlt időbe kell tennünk és itt kezdődik a...

Második történet:

A múlt hétvégén két állatparki farkasnak sikerült átrágnia magát (az addig biztonságosnak hitt) vasrács-kerítésen és kijutottak a park területére. A két farkas sikerült befogni és a kerítést megjavítani. Azonban ez már nem sokat segített: a többi farkas látta, hogyan sikerült kitépni a kerítést és ugyanazzal a módszerrel egy másik részen további 3 farkas jutott ki be a park többi területére, méghozzá a látogatási idő alatt. Egy szarvast valamint egy juhot is megöltek.

A kiszökött farkasokat a park vadászai lelőtték. Ekkor derült ki, hogy a lelőtt állatok egyike az alfanőstény volt, a falka vezetője. A vezetőjüket elveszítve a kerítésen belül maradt farkasok teljesen megzavarodtak és kétségbeestek és - az állatkert vezetősége által kiadott sajtónyilatkozat szerint - minden erejüket a kerítés ellen fordították. A park vezetősége úgy látta, hogy - a sötétség közeledtével - nincs más megoldás és végzetes döntést hoztak: az összes farkast le kell lőni. Ez meg is történt, így nagyon rövid idő leforgása alatt az állatpark a teljes farkasállományát elveszítette :-(

Állítólag emberélet nem forgott veszélyben, mert a parkot kiürítették - bár egy látogató beszámolója alapján semmi ilyenről nem volt szó, sőt: semmilyen információt nem kaptak a helyzetről és észlelésük szerint fejetlenség uralkodott az alkalmazottak körében. (Nyilván az éles lövedékekkel való lövöldözés sem túl egészséges a látogatók jelenlétében...)

Az állatkert igazgatójának nyilatkozata alapján nagyon sajnálják az esetet, de azt tették, amit az adott krízishelyzetben tenniük kellett. Kábítólövedék alkalmazása (annak kis hatótávolsága miatt) nem volt lehetséges. Az ügyet kivizsgálják és levonják a szükséges konzekvenciákat. Azóta kiderült, hogy nem volt elektromos kerítés a farkasok körül (mint a legtöbb svéd állatkertben, ahol farkasokat tartanak).

Frissebb hír: az egyik állatvédő szervezet tüntetést tartott a Skånes Djurpark parkolójában, a park bezárását követelve. Ugyan engedélyük nem volt a tüntetésre, de az állatkert nem hívott rendőrséget, mondván, hogy mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani. (Ezt csak mint érdekesség említem meg, a svéd mentalitás talán jellemző adalékaként.)

Az még erősen kérdéses, lesz-e újabb farkasfalka a parkban és mikor. Ha igen, az nem idén lesz, az biztos...

Éppen csak pár nappal a sokat vitatott farkasvadászat lezárása után különösen rossz érzéseket kelt a legtöbb emberben ez a tragikus esemény :-(

Svédország : Farkasok - 2 : 0

A nap svéd szava: varg (ejtsd: varj, jelentése: farkas)

Ui.: Juditnak üzenem - aki nemrég írt nekem a blogon keresztül -, hogy hamarosan válaszolok a kérdéseire...csak egy kis türelmet kérek, o.k.? És ha egy e-mailcímet is kaphatnék, az talán még gyorsabbá tenné a dolgot (ugyanúgy beírhatod ide, mint az üzenetet). Köszi!

2010. január 9., szombat

Napos jeges

Tegnap délelőtt kimentünk Ribersborgra (az egyik malmöi városrész neve), ahol a tengerpart mellett két befagyott tó is van. Még a múltkori sétánkon vettük észre, hogy ezekben a mínuszos napokban sokan korcsolyáznak rajtuk. Így immár felszerelkezve visszatértünk és kiélveztük a csodás napsütést - na meg azt is, hogy (hétköznap délelőtt lévén) rajtunk kívül egyszerre csak 5-6 ember volt a kb. 60 x 400 méter felületű jégen, ami kb. 15 cm vastagságú lehetett. És bár nem tökéletesen, de láthatóan valamilyen hótoló járművel le is takarították az alkalmi koripályát.

Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy mi a biztonságos jégvastagság (mint kiderült, nincs rá svéd standard). Sőt, ez Dánia-szerte is változó: egy újságcikk szerint vidéken 15 cm a minimálisan megkövetelt vastagság, amin lehet korcsolyázni, de Koppenhágában 18 cm. Na nem mintha a fővárosi lakosok kövérebbek lennének, de ott többen mennek a jégre.

A malmöi tó jegén láttunk fényvisszaverős mellényben csetlő-botló oviscsoportot, a jégen babakocsit toló anyukát, szánkót húzó szülőket és hokizó kiskamaszokat...no meg két hokiütő-maradványt a környező bokrokba behajítva ;) És egy távkorcsolyázó amatőrt (vagy profit?) a speckó, bakancsra szerelhető, hosszú orrú korcsolyával.

Mint kiderült, ez itt nagyon kedvelt sport, klubok is vannak, amikhez csatlakozni lehet. A lényeg nem a sebesség, hanem éppen hogy lehet lassan menni, közben élvezni a természetet, a kilátást...és időnként meg lehet pihenni, hogy az ember elővegye a hátizsákból a forró kávét/csokit vagy éppen a meleg áfonyalevest. Ez utóbbit készen is lehet a boltokban kapni, sőt porból is el lehet készíteni (egy nekem is figyel a konyhaszekrényemben). De találtam egy szemléletes ábrát is, amin összegyűjtötték, mi mindenre kell gondolnunk, ha hosszútávon akarunk korcsolyázni: milyen felszerelés ajánlott, hol vannak a jég gyenge pontjai - és hogyan másszunk ki, ha netán beszakadnánk!

Aki mégis egy kis sebességre vágyik, váltson vitorlára :-) Az eszköz neve kitewing. Ugyancsak korcsolyával lehet űzni, de kell hozzá némi szél is (amiből itt Malmöben nincs is hiány). Akár 90 km/h-s sebességet is el lehet vele érni, bár a finn feltalálója állítólag átlépte a 100 km/h-t is. A vitorla segítségével akár ugratni is lehet. Még nyáron is kihasználható, pl. görkorcsolyával. Élőben még nem láttam ilyet (eddig). És mielőtt elrohannánk a sportboltba, kis figyelmeztetés: a speckó felszerelés ára 7.000 koronánál kezdődik (kb. 180.000 Ft).

A nap svéd szava: skridskor (korcsolya, kiejtése - mint azt a svédtanárnőm belémverte :-) : szkrisszkur)

2010. január 6., szerda

Kedvenc íz-lelő-helyek

Itt-ott talán már tettem említést, hogy hol szeretek enni vagy kávézni Malmöben, de gondoltam, érdemes egy kis összefoglalóban - címmel, nyitvatartással, netán térképpel együtt - megemlékezni róluk. A helyi lakosokra és az erre járó turistákra is gondoltam, mert különösen a mostani zord időkben jólesik egy kis meleg - a testnek és a léleknek is (bár most már nincs annyira hideg, viszont ismét esett pár centi hó és mínusz 11 fokot ígérnek a következő napokra)...

  1. Tamnack Thai - Spångatan 4
    Ez egy önkiszolgáló thai étterem a Triangeln bevásárlóközpont szomszédságában, mindig ugyanazt a 6-7 féle ételt főzik. a falon lógó menün feltüntetik azt is, hogy melyik a legcsípősebb ill. csípős és melyik nem, imígyen: starkast / stark / mild. Nagyon finoman főznek, könnyen törzsvendéggé válhatunk, ha egyszer betérünk ;)

    A 45 koronás árért főételt, rizst és (sima) vizet kapunk, valamint kávét (bár ez néha elfogy).

    Nyitvatartás:
    H-P: 11-22
    Szo: 13-22
    V: 13-21

  2. Pizzeria Algarve - Sandbackegatan 10 C
    Malmöben eddig 3 pizzériát próbáltam, egy semmi-különöset, egy booorzalmasat, de a kedvenc pizza kétségkívül itt van (kb. 60-75 kr, típustól függően). Hatalmas a vegapizza-választékuk is, nagyon finom húsutánzattal és vegán - tejmentes - sajttal. Az árban benne van a "pizzasaláta" is, ami finom káposztasaláta.

    A hely a közelünkben van, Kirsebergben, a 7-es busszal a "Kirsebergs kyrka" megállónál kell leszállni, a megálló túloldalán kell egy kicsit visszagyalogolni a pizzériáig.

    Nyitvatartás:
    H-P: 11-22
    Szo-V: 13-22

  3. MIX Restaurang - Bergsgatan 14
    Még júliusban - azaz most már tavaly júliusban - a Sydsvenskanban olvastam egy cikket egy fazonról, aki végigette a város összes falafelesét és szerinte a város legjobb falafelje ezen a helyen kapható. Ez nem hagyott nyugodni és el is mentem én is tesztelni...azóta törzsvendég vagyok náluk, olyannyira, hogy igyekszem hetente egyszer ott ebédelni.

    Egyszerűen tökéletes: ízletes falafelgolyók, friss zöldségek, finom szószok (a csípőset érdemes előre tisztázni, ha nem kérünk). Padlizsánnal együtt az igazi - szerintem -, így 35 koronába kerül, anélkül csak 25. A személyzet is jó fej, különösen az egyik jordán srác, aki mindig őszintén érdeklődik, hogy vagyunk, mi újság. Egyszer még szív alakú falafelt is kaptam tőle ;)

    Nyitvatartás: Nonstop

  4. Café Basement - Långgårdsgatan 8
    Hangulatos találkahely a járda szintje alatt, a járókelők lábára láthatunk az ablakból ;) A melegebb szezonban a kiülős asztalok is üzemelnek.

    Isteni csokitortájuk van (kladdkaka), ami bármelyik kávéval együtt 45 kr, magában azt hiszem, 28 kr. Sört is árulnak, így kávézóként és sörözőként is felfogható. De aki éhes, annak ajánlom a hatalmas hamburgerüket (azt hiszem, bosseburger a neve), 30 dekás hússal, finom belevalókkal.

    Nyitvatartás:
    H-Szo: 10-22
    V: 10-15

  5. Chokladfabriken - Möllevångsgatan 36B
    (csak egy sarokra a fentebb ajánlott Mix étteremtől)
    A volt csokigyár, ma csokimúzeum kávézója...és vessetek a mókusok elé - copyright Woody Allen -, de ide megint csak egy teszt alapján jutottam el, miszerint itt van a város legfinomabb forró csokija (varm choklad). Ráadásul csak 20 koronába kerül. És tényleg nagyon finom, igazi csokit csurgatnak a tetejére, amit vagy teljesen elkeverünk, vagy a végére hagyjuk csemegének ;)

    Csokizás vagy kávézás közben a pult mögötti ablakon keresztül lehet figyelni, ahogy a lányok kézműves csokit csinálnak, csomagolnak :-) Ezeket persze meg is lehet vásárolni.

    Nyitvatartás:
    H-P: 12-18
    Szo: 10-14
    V: Zárva
A nap svéd szava: äta ute (szó szerint "kint enni", azaz pl. étteremben)

2010. január 3., vasárnap

Multikulti

285 000 lakos, ennek
• 25%-a, azaz minden negyedik ember külföldön született,
170 nemzetiség képviselteti magát, akik
• kb. 100 különböző nyelvet beszélnek

A megfejtés: Malmö, ami egyben a legnemzetközibb svéd város.

A legtöbb külföldről származó lakos ezekből az országokból jött (a Wikipédia cikke szerint):

  1. a volt Jugoszlávia országai (kb. 10.000 fő)
  2. Irak (kb. 6200 fő)
  3. Dánia (kb. 5800 fő)
  4. Bosznia-Hercegovina (kb. 5500 fő) *
  5. Libanon (kb. 3000 fő)
  6. Lengyelország (kb. 2900 fő)
  7. Németország (kb. 2700 fő)
  8. Irán (kb. 2300 fő)
  9. Magyarország (kb. 1800 fő)
  10. Finnország (kb. (kb. 1700 fő)

*A Jugoszlávia felosztása előtti menekültek/bevándorlók a "jugoszláv" rubrikába kerültek, míg a később már Bosznia-Hercegovinából érkezők ebbe az új kategóriába estek.

Svédország hagyományosan sok menekültet fogadó ország, a fenti lista is tükrözi ezt, persze kivételekkel megtűzdelve:

• szomszédos országok: Dánia, Németország, Finnország
• egyéb európai országok: Lengyelország, Magyarország

Mivel a bevándorlók átlagéletkora alacsonyabb, mint a svéd állampolgárok életkora, vagyis az ország népességének elöregedése ellen is hat a bevándorlás. Ugyanakkor bőven vannak olyan állások is, amiket egy "echte" svéd nem szívesen vállal el.

Egy friss (decemberi) közvéleménykutatás szerint a lakosság

  • 56 %-a szerint az elmúlt 20 évben a bevándorlás leginkább pozitív volt az ország számára
  • és csak 30 % szerint volt negatív

Itt említést érdemel a híresen idegenellenes svéd párt, a Sverigedemokraterna (SD, azaz a svéd demokrata párt). Nevükben ugyan demokraták, de a programjukban nacionalisták. Fő céljaik: a bevándorlásnak és a menekültek befogadásának korlátozása, valamint ellenállás az EU befolyásával szemben.

Érdemes tudni, hogy a fenti 30% közel sem felel meg az SD támogatottságának, ami a 2006-os választásokon országosan 2,9 % volt (6,6 % volt Skåne-ban és Blekinge-ben is, ahol a legmagasabb százalékot érték el). A párt támogatottsága a nagyvárosok környékén (Stockholm, Göteborg, Malmö) és az északi Norrland-ban a legalacsonyabb. Az SD nem jutott be a parlamentbe és a parlamenti pártok azt is kinyilvánították, hogy semmilyen körülmények között nem működnek velük együtt...

Egyébként a főbb hivatalok többségében tekintetbe veszik, hogy nem mindenki svéd anyanyelvű, így a fontosabb ismertetők több nyelven is megtalálhatóak. A Skatteverket (adóhivatal) weboldalán pl. ilyen nyelven találtam információkat: angol, német, francia, finn, spanyol, lengyel, thai, olasz, albán, bosnyák, horvát, szerb, szomáliai, orosz, török, arab, perzsa, valamint sorani és tigrinja (ezek is arab kinézetű írások). De hasonló a Migrationsverket (bevándorlási hivatal) nyelvi kínálata is.

Persze azért azt is tegyük hozzá, hogy mindig előnyben van, aki tud svédül, hiszen a teljes információ leginkább az anyaország nyelvén van meg.

A nap svéd szava: invandrare (bevándorló)

2010. január 2., szombat

A 00-ás évtized vége

Legalábbis ez volt az évvégi sajtó fő sztorija errefelé (is?), ezzel a felkiáltással mindenféle összefoglaló cikkek írására alkalmat adva: a 00-ás - azaz a 2000-től 2009-ig tartó - évtized jellemző személyiségei... legemlékezetesebb hírei - és így tovább. A svéd Wikipedia egész részletes listát állított össze, hogy ne felejtődjenek el a közelmúlt svéd és nemzetközi eseményei. (A hasonló, magyar nyelvű szócikk itt található.)

Természetesen a svédek rengeteg tűzijátékkal búcsúztatták az évet és évtizedet. Már mi sem lepődtünk meg, hogy a legtöbb biciklibolton (miért pont bicikliboltok??) és DVD-kölcsönzőn hatalmas "Fyrverkerier" (Tűzijátékok) felirat jelent meg.

A szilveszteréjszaka tiszta volt és csillagokkal teli (na és persze jó hideg), mi a Beijers parkból követtük az éjfélkor kezdődő fény- és hangözönt. A tavalyi háborús hangulathoz hasonló volt a mostani is, ehhez képest a budapesti augusztus 20-i tűzijáték kb. egy barátságos pezsgőpukkanás. Nem tudom, volt-e hivatalos (malmöi ill. állami) tűzijáték, de nem lepődnék meg, ha nem lenne ilyesmi. Úgysem nagyon tűnne fel a sokezer privát lövöldözés között...

Nekem újdonság volt a magasban szálló lampionok látványa, amik helyenként kisebb csoportot is alkottak, egy-egy kisebb holdra emlékeztetve (ha már a holfogyatkozásról lemaradtunk).

És két hír, már az új évből:

A nap svéd szava: 00-talet (a 00-ás évek)